2011.jún.17.  20:42

A topligák emlékezetes pillanatai és álomcsapata mellett nem feledkeztünk meg klubhíradós gárdáinkról sem, új sorozatunkban elemezzük az elmúlt idényben nyújtott teljesítményüket, és egy kicsit előretekintünk a következő idényre is, átigazolási pletykákkal fűszerezve. A sorrendet a legnépszerűbb klubokra leadott tavalyi szavazás alapján határoztuk meg. Ezúttal az Arsenal újabb, kudarccal végződött szezonját értékeljük. Talán már a kevésbé szakavatottak is kívülről fújják a nótát: az Arsenal tetszetősen játszott, egy darabig tartotta magát, aztán kiengedett, és üres kézzel maradt. Sorozatban a hatodik idény végén aktuális ez a sokszorosan összetett mondat, és bár mutatkozik hajlandóság arra, hogy trendfordulót erőszakoljanak ki az Emiratesben, ennyi kudarc után érdemes fenntartással kezelni a fogadkozásokat.

Amit, vagy akit ugyanis a fő felelősnek tartunk, továbbra is rendíthetetlen bizalommal próbálja felrázni, összerázni a csapatot. A bizalmat a vezetés részéről értjük, merthogy a szurkolók jelentős részénél már elfogyott a türelem, és egyre hangosabbak azok a szólamok, amelyek vérfrissítést követelnek. Nem ördöngösség kitalálni, Arsene Wengert vettük célkeresztbe, aki a szezon végére mentálisan is alkalmatlanná vált a rá bízott feladatra. Guinness-rekordot feszegető gyakorisággal vágta földhöz az ártatlan vízesflaskákat, pörölt a pisszenni sem merő negyedik játékvezetővel, esett neki az ellenfél mesterének, ahelyett, hogy a csapatát igyekezett volna – csapattá gyúrni. 

Ez a társaság ugyanis nem küzdött egymásért, és vezér hiányában tizenegyen tizenegy felé tartottak. Cesc Fabregas karizmája össze sem vethető a korábbi Ágyús-legendákéval, de állandó sérülései miatt amúgy sem viselte túlzottan gyakran a karszalagot. A karmesteri pálca sokkal inkább Samir Nasri kezében volt, aki azonban az idény kritikus szakaszában csütörtököt mondott. Egyértelműen pozitívan csak az ifjú Jack Wilshere idényét értékelhetjük, akit több szakember mellett Fabio Capello angol kapitány is minden idők egyik legnagyobb tehetségének tart.

A középpálya úgy-ahogy rendben volt, de ami hátul és elöl folyt, az egy középcsapatnak sem vált volna becsületére. A kapusposzton Wojciech Szczesny kiválóan beépült a csapatba, az előtte posztoló négyes azonban nem tette megfelelően a dolgát. Thomas Vermaelen sérülés miatt szinte az egész idényt kihagyta, Koscielny, Djourou és Squillaci a legmagasabb szinten könnyűnek találtatott. A széleken Sagna megbízhatóan teljesített, Clichy viszont önmagához képest szürke volt. Szerződését nem akarja meghosszabbítani, a nyáron vélhetően továbbáll.

A támadósorra áttérve, Nicklas Bendtnernek is alighanem szednie kell a sátorfáját. Gervinho várható érkezésével végképp létszámfelettivé válik – még akkor is, ha Robin van Persie-n kívül más nemigen tett hozzá a támadójátékhoz. Andrej Arsavint hazacsábítanák Oroszországba, akár Dzsudzsák Balázs csapattársa is lehet az Anzsi Mahacskalánál.

És hogy hol siklott félre az idény? A válasz egyértelmű: a februári Ligakupa-döntőben. Szczesny és Koscielny olyan gólt hozott össze, amely még az Arsenal-drukkerek egy részét is mosolyra ösztönözte. Az Arsenal hat év után trófeát nyerhetett volna, ám azon, hogy a siker kapujában elbotlottak, fejben nem tudták túltenni magukat sem a játékosok, sem Wenger. A Barcelona ellen még majdnem meglett a BL-bravúr, a bajnokságban és az FA-kupában viszont nem voltak egy súlycsoportban a Manchester Uniteddel. Az Arsenal különösen hazai pályán teljesített irtózatosan gyengén, a 19 meccsen összekapart 37 ponttal csak ötödik a vonatkozó rangsorban. Olyan csapatok vitézkedtek az Emiratesben, mint a West Brom vagy a Newcastle, ez nem fér bele a világ legerősebb bajnokságában olyan vetélytársak mellett, mint a manchesteri gigászok vagy a Chelsea.

Az átigazolási piacon szokatlanul nagy mozgást ígérnek az Arsenal vezetői, a Lille gólvágójának, Gervinhónak szerződtetését napokon belül bejelenthetik, de a blackburni Christopher Samba is rövidesen Észak-Londonban köthet ki. A nagy kérdés azonban, hogy Fabregas és/vagy Nasri megy-e.

Ha igen, az könnyen hét szűk esztendővé nyújthatja a már így is embert próbáló koplalást.

forrás: sporthirado.hu

PREMIER LEAGUE 2010-11:

1.	Manchester United	38	23	11	4	78:37	41	80
2.	Chelsea FC	38	21	8	9	69:33	36	71
3.	Manchester City	38	21	8	9	60:33	27	71
4.	Arsenal FC	38	19	11	8	72:43	29	68
5.	Tottenham Hotspur	38	16	14	8	55:46	9	62

PREMIER LEAGUE 2009-10:

1.	Chelsea FC	38	27	5	6	103:32	71	86
2.	Manchester United	38	27	4	7	86:28	58	85
3.	Arsenal FC	38	23	6	9	83:41	42	75
4.	Tottenham Hotspur	38	21	7	10	67:41	26	70
5.	Manchester City	38	18	13	7	73:45	28	67