2011.jún.16.  11:00

Cesc Fabregas már elhagyta az Emiratest az idény végén - Lee Dixon szerint pedig ez lehet a megfelelő idő számára, hogy a Barcelonába igazoljon. A korábbi angol válogatott jobbhátvéd, aki több mint 500-szor lépett pályára az Ágyúsok mezében, úgy gondolja, a középpályás fejét elcsavarták az átigazolási pletykák, és túl nagy a nyomás számára, hogy kapitány legyen.

"Úgy gondolom, Fabregas fejben már nincs az Arsenallal." Mondta a Goal.com-nak. "Úgy vélem, hogy a kapitányság egy bizonyos okból volt nekiadva, de nem a jó okból. Nem tartom jó kapitánynak. Talán ez a nyár lesz az, amikor elmegy tőlünk."

"Számomra egy kapitány egy természetes vezér - egy lelki állapot, ami akkor kell, amikor nem megy a csapatnak - ki kell állni, és összeszedni a csapattársakat; nem látom, hogy Fabregas ezt megtenné. Ő maga mondta, hogy nagyon nehéz számára a dolog ezen része, és ő nem olyan, hogy ha nem megy személy szerint neki annyira a játék, akkor is odamegy, vállonveregeti a többieket, és mondta: "Gyerünk, ha kellek, ott leszek neked." Ő nem ilyen kapotány, így számomra ő nem jó kapitány. Nem hiszem, hogy az Arsenalnak természetes kapitánya lenne."

A pletykák szerint az Arsenal a kapitány mellett az idény egyik húzóemberét, Samir Nasrit is elveszíthetik. Lássuk, mi a véleménye erről Dixonnak.

"Samir Nasri akkor volt brilliánsabb a szezonban, amikor Fabregas sérült volt, és több területe volt, középen játszhatott, és ez sokat segített a fejlődésében." Mondta az angol. "Nagyon jó volt a szezonjának az első kétharmada, és nagy csapás lenne, ha elmenne. A tavalyi évben mutatottak alapján nagyobb veszteség lenne, mint Fabregas."

forrás: fc-arsenal.hu

 A hónap folyamán korábban Thierry Henry üzente a klubnak és a szurkolóknak, hogy tartsanak ki Wenger mellett a trófeátlan évek ellenére - Dixon is egyetért vele.

"Abszolút egyetértek Henryval." Mondta. "Úgy gondolom, Wengernek át kell néznie a csapatot, és talán egy kicsit változtatni kell a filozófiáján. Nézem a csapatot, és úgy gondolom, ha része lennék, néhány szempontból megőrülnék. Mind imádjuk nézni, amikor náluk van a labda, ilyenkor nincs náluk jobb csapat a Premier League-ben, de néha hiányzik a gyilkos ösztön - már 20-at passzoltak, de úgy néz ki, jobban akarnak egy 21-edik passzt, mint a labdát a hálba juttatni."

"De a legnagyobb probléma a csapat mentalitásával van, amikor nincs náluk a labda - ehhez pedig tapasztalt játékosokra van szükség, nem egyre, hanem kettőre, háromra - ez a pályától kezdve az edzőpályákon keresztül az öltözőig érvényes."

Az idény egyik fénypontja - a sok negatívum ellenére - Jack Wilshere volt. Lee Dixonnak megvan a véleménye róla is, és az U21-es vitáról is.

"Nem hiszem, hogy ha valaki már feljutott az U21-esektől a nagyválogatottba, még egyszer játszania kellene az U21-esek között." Mondta. "Már eljutott az első csapatig, ott is kellene maradnia. Nagyon jó lenne, ha megnyernék az U21-es tornát, de képesek rá Jack Wilshere nélkül is, és ő addig szépen építheti a felnőttválogatottas karrierjét."

"Benne van egyfajra makacsság, egy győzni akarás.Jack jelleme olyan dolog, ami át kellene, hogy ragadjon még néhány játékosra."

Dixon persze nem hagyhatta ki egykori posztját, a jobbhátvédet. Dicsérő szavakkal illette az idény csapatába is beválasztott Bacary Sagnát.

"Igazán kedvelem őt. Beépült a csapatba, és olyan emberek helyére került, mint Oleg Luzhny vagy Pal Lyndersen - tehát nagy feladat volt a nyomdokaikba lépni. Úgy gondolom, nagyon jól beilleszkedett. Még mindig sokat kell tanulnia, de az a poszt rengeteget változott, még azóta is, amióta én abbahagytam a futballt. Őt tartom a legjobbnak a Premier Leagueben."

Dixon jelenleg egy új online futball-játékba, az I AM PLAYR-be fekteti idejét és pénzét, ahol fiatal tehetséges játékosok karrierjét irányíthatjuk, és megtapasztalhatjuk a pályán kívüli buktatókat is. Olyan döntések elé is állhatunk, melyekkel magának a 47 éves ex-védőnek is farkasszemet kellett néznie.

"Úgy gondoltam, ez egy brilliáns ötlet, és nagy durranás lehet." Mondta. "Nagyon érdekes számomra, mert én is voltam ilyen helyzetekben, és hogy őszinte legyek, néha a meccsek utáni ünnepléseknél kellett döntéseket hozni. Minden bizonnyal a tapasztalat, hogy Tony Adams-szel játszottam, aki nemrég az alkoholizmusból gyógyult ki, néhány éjjel ő egyértelműen jobbra, én pegdig egyértelműen balra mentem volna."

"Emlékszem, amikor olvastam a könyvét, és emlékeztem rá, hogyigen, azon az éjjelen én is ott voltam, majd 10 oldallal később eszembe jut, hogy én itt mentem haza - és az utánalévő oldalakon egy teljesen új világ tárul ki, ahol Tony még járt, és amiket csinált.