2012.jan.29.  01:25
A Barcelona meglehetősen szokatlan, ám végső soron érthetően defenzív kezdőcsapattal indult neki a Villareal elleni bajnoki mérkőzésnek, azonban könnyen lehet, hogy Guardiola saját fiai dolgát nehezítette meg a különböző posztokat érintő döntéseivel. Iniesta és Alexis személyében ugyanis két abszolút támadó szellemű kreatív labdarúgót kellett helyettesíteni, ám Mascherano és Adriano személyében olyan játékosok kaptak lehetőséget, akik eddig nagyobbrészt csak védő szerepkört láttak el.
 Három védős szisztémával kezdte a Barca a játékot, és első nekifutásra remek döntésnek tűnhetett ez, hiszen rögtön a második percben Dani Alves megpattanó lövését kényszerült hárítani a vendégek kapusa. Ezt követően azonban nem tudott kialakítani helyzetet a vendég együttes, kifejezetten kevés mozgással, és a szokásos dominanciától elmaradva igyekeztek megszerezni a vezetést. Az első negyedóra végén ugyan Messi óriási ziccerbe került Alves remek labdája nyomán, de a fiatal gólzsák ezúttal senkitől sem zavartatva, és kissé talán hanyag módon a kapu mellé emelte a játékszert. Ez sem segített Xaviékon, továbbra is szürke játékkal, szinte ígéretes támadások nélkül játszottak, és a félidő derekára már-már a Villareal vette át a kezdeményező szerepet. Hála azonban főként Abidal remek teljesítményének, a katalánok megúszták az első félidőt kapott gól nélkül, ahogyan a sárgamezesek is, hiszen a félidő végén a Messitől hatalmas, gólpassz értékű labdát kapó Fabregas nem tudta kezelni a lapos labdát, ezzel elpuskázva a második, és egyben félidei utolsó ajtó-ablak ziccert.
Három védős szisztémával kezdte a Barca a játékot, és első nekifutásra remek döntésnek tűnhetett ez, hiszen rögtön a második percben Dani Alves megpattanó lövését kényszerült hárítani a vendégek kapusa. Ezt követően azonban nem tudott kialakítani helyzetet a vendég együttes, kifejezetten kevés mozgással, és a szokásos dominanciától elmaradva igyekeztek megszerezni a vezetést. Az első negyedóra végén ugyan Messi óriási ziccerbe került Alves remek labdája nyomán, de a fiatal gólzsák ezúttal senkitől sem zavartatva, és kissé talán hanyag módon a kapu mellé emelte a játékszert. Ez sem segített Xaviékon, továbbra is szürke játékkal, szinte ígéretes támadások nélkül játszottak, és a félidő derekára már-már a Villareal vette át a kezdeményező szerepet. Hála azonban főként Abidal remek teljesítményének, a katalánok megúszták az első félidőt kapott gól nélkül, ahogyan a sárgamezesek is, hiszen a félidő végén a Messitől hatalmas, gólpassz értékű labdát kapó Fabregas nem tudta kezelni a lapos labdát, ezzel elpuskázva a második, és egyben félidei utolsó ajtó-ablak ziccert.
Az első félidőt látva változásokat várt volna az ember, tisztán látható volt ugyanis, hogy nagyon fásultan, kifejezetten kevés futással, és főként kevés kreatív, támadó szellemű játékossal nem lehetséges a 3 pont magabiztos megszerzése. Mindennek ellenére változatlan tizenegy futott ki a gyepre gránátvörös-kékben, és változatlan intenzitással játszottak. A hatvanadik percig kellett várni az Alexis-Piqué cserére, miután negyedórányi semmittevést kellett végigszenvednie minden nézőnek. Sanchez azonban nem hozta meg a várt lendületet, már csak azért sem, mert szinte játékon kívül a jobboldali partvonalon próbálta ostromolni a sokszor 9 védős térfelet. Nem volt helyzete egyik csapatnak sem, mindennek ellenére a vendégek trénere csak akkor jutott el az örökké hangoztatott „bízunk a fiatalokban” típusú húzáshoz, mikor már késő volt. 15 perc sem állt már rendelkezésre, mikor a teljes meccsen használhatatlan Adriano és a középszerűségbe végképp beleszürkült Xavi lekerültek a pályáról, hogy a frissen és remekül mozgó Tello, valamint Thiago próbálkozhassanak tovább. A fiatalok meg is hozták a várt változást, a játék nagyságrendekkel lendületesebbé és veszélyesebbé vált, Tello révén előbb Fabregas lövése pattant kapufára, majd Messi helyzetéből szintén a katalánok rendkívül rosszul játszó négyese lőtte ki a stadionból a labdát, az üres kapu ellenére. 0-0 maradt tehát a vége, és a Villareal remekül küzdve, bár sokat szabálytalankodva meg is érdemelte az egy pontot, ellenfelük lélektelen játéka pedig nem érdemelt annál többet.
Újabb pontvesztés, a fordulóbeli mérkőzését magabiztosan hozó Real Madrid előnye ezzel a körülmények közt szinte behozhatatlannak tűnő hét pontra nőtt. Látva azt, hogy Busquetsék szinte kivétel nélkül végig sétálgatták a mérkőzést, könnyedén le lehet vonni néhány, már rég sejthető következtetést: a szupercsapat elfáradt mind fizikailag, mind mentálisan, és könnyen lehet, hogy az öltözőben kialakítandó motivációval is gondok vannak. Nem biztos azonban, hogy felelősöket kell keresni, a modern klubfutballban teljesen példátlan három és fél éves sorozatot produkált a Pep vezette Barca, és a szurkolók a pillanatnyi csalódottságon túl nem lehetnek elkeseredve, nem lehetnek telhetetlenek, és nem lehetnek olyan hálátlanok se, hogy ne higgyenek a bajnoki siker esélyében. Arról nem is beszélve, hogy két további rangos sorozatban változatlanul fő esélyesként várják a folytatást.
Villarreal CF - FC Barcelona 0-0
Villarreal, El Madrigal
Vezette: Texeira Vitienes
Villarreal: D. López - Á. López, Gonzalo, Musacchio, J. Oriol - Cani, M. Senna, Bruno, B. Valero - Joselu, M. Rubén.
FCB: Valdés - Alves, Puyol, Piqué (Alexis 60'), Abidal - Busquets, Xavi (Thiago 76'), Mascherano - Adriano (Tello '76), Messi, Cesc .
forrás: eurobarca.hu