2011.szep.20.  15:17

Lehet, de aligha érdemes vitába szállni azzal a (tény)megállapítással, hogy a 2011–2012-es labdarúgószezon rajtját egyik legjobb formában elkapó játékosa Cesc Fabregas. A spanyol Barcelonába idén nyáron (haza)szerződő középpályás nyolc találkozón lépett pályára, hat gólja mellett elkönyvelhetett négy gólpasszt is. Ahhoz képest, hogy június tájékán még azon morfondírozott a szakma, egyáltalán miért van szüksége a Barcelonának volt neveltjére, majd az augusztusi megegyezés után már azon, hol, kinek a helyén játszik, elég markánsra sikerült a belépő.

Fabregas a Real Madrid elleni spanyol Szuperkupa-párharc visszavágóján mutatkozott be csereként régi-új klubjában – éppen a Camp Nouban –, és bár perceket tölthetett a pályán, rögtön egy címmel tehette emlékezetessé belépőjét. No meg azzal, hogy szenvedő alanya volt a Marcelo-féle alárúgásnak, amely az oldalvonal melletti perpatvart okozta.

Néhány nappal később már kezdő lehetett, igaz, a Napoli elleni találkozó „csak” a Joan Gamper-kupáért zajlott. A középpályára, illetve irányítónak érkező Fabregas jóformán előretolt centerként veszélyeztetett, gólja adta meg az alaphangot a katalánok 5–0-s sikeréhez. Megvolt a második – igaz, jóval kevésbé jegyzett – trófea, amelyet az európai Szuperkupa – Porto elleni – megnyerése követett. Fabregasszal a kezdőben és ismét Cesc-góllal.

A bajnokság eddig lejátszott három találkozóján kezdő lehetett, csak egyszer cserélte le Fabregast Pep Guardiola. A középpályás mindhárom meccsen betalált a soros ellenfél (–Villarreal 5–0, –Real Sociedad 2–2, –Osasuna 8–0) kapujába, a két hazai győzelem során négy gólnál előkészítőként is jeleskedett, legutóbb háromszor.

A szezon eleje a Chile elleni válogatottbeli felkészülési mérkőzéssel teljes, amelyen hátrányból nyert a vb-címvédő. A spanyolok a szünetben még 0–2-re álltak, majd érkezett Fabregas, akinek vezérletével csapata fordított és nyert, a középpályás két gólt lőtt. A Liechtenstein: elleni Eb-selejtezőn 3–0-nál a szünetben váltotta Xavit. A vége 6–0 lett, Fabregas nem talált a hálóba, de csapata bebiztosította Eb-döntős részvételét.

A CIKK FOLYTATÁSA A BŐVEBBEN MÖGÖTT!

„Ön szerint szüksége van Cesc Fabregasra az így is bivalyerős Barcelonának?” – tettük fel a kérdést nyár elején olvasóinknak egy szavazás keretében belül. A szavazók 75 százaléka gondolta úgy, hogy nincs szüksége a katalánoknak a középpályásra (43 százalék szerint semmiképpen), de legalábbis 45 milliót semmiképpen nem érdemes rá áldozni (32 százalék).

Azóta már tudjuk, az Arsenal konkrétan 34 millió eurót kap a játékosért – a 29 millió eurós direkt átutalás mellett a kérő öt éven át egymillió eurót Fabregas számlája helyett Londonba küld –, és még kaphat további hatot, ha bizonyos címeket megszereznek a középpályás segítségével. Szavazóinknak csak a negyede mondta azt, hogy Fabregast mindenáron meg kellett szereznie a Barcelonának!

Augusztusban aztán pont került az ügy végére, amely viszont azonnal új kérdést vont maga után. „Kinek a helyén játszatná Cesc Fabregast a Barcelonában?” – kérdeztük második körben.

Szavazóinknál akkor a védekező középpályásként hasznos Sergio Busquets (32 százalék) végzett az első helyen. Bár ne feledjük: Fabregas a spanyol válogatottban sem tudott állandó játéklehetőséghez jutni, ellentétben az alapemberek közé sorolható Busquetsszel. Hasonló arányt képviselt az a nézőpont is, hogy ez legyen Guardiola problémája, egye meg, amit főzött magának (26 százalék).

Többen a katalánoknál is csak a kispadon kezdett volna Fabregas (15 százalék), míg a szavazók egyötöde (20 százalék) a támadósorban adott volna neki lehetőséget, sorrendben Pedro, Lionel Messi és David Villa rovására. De akadt olyan is (7 százalék), aki a kihagyhatatlan és megbonthatatlan Xavi Hernández, Andrés Iniesta szervezőpáros egyikét ültette volna kispadra.

Pár sérülés és egy visszafogott rotáció eddig segítette Guardiolát ennek a gordiuszi csomónak a feloldásában, de a várakozásokkal ellentétben Fabregas sokkal előrébb kap szerepet a Barcelonában – döntően ennek köszönheti góljait –, mint arra számítani lehetett. Nem a Xavi, Iniesta képviselte „passzolgatunk, lefordulunk, kiugratunk, néha kapu elé is odaérünk” stílust képviseli, őt már közvetlen gólhelyzetbe lehet hozni.

„A pályán ott játszik, ahol csak akar – avatott bele mindenkit a katalánok kulisszatitkába Guardiola –, erős a fizikuma, jól olvassa a játékot, képes kiosztani a döntő passzt vagy éppen gólt szerezni.”

Fabregas a korosztályos csapatban Gerard Piqué és Lionel Messi csapattársa volt, különösen utóbbival remek a játékkapcsolata – ez már csak azért sem véletlen, mert mindketten a gólszerzéssel vannak megbízva, ellentétben a sérülés miatt eddig hiányzó jó baráttal –, ami az ellenfelek számára elég aggodalomra adhat okot. Olyan jól megértik ugyanis egymást a pályán, mintha a köztes éveket nem máshol, olykor éppen egymás ellenfeleként töltötték volna el.

„Hiába volt távol évekig, Cesc Barcelonából származik, és a vérében, valamint a lábaiban hordozza a klubot” – nyilatkozta Villa.

A támadó aligha jár messze az igazságtól, azt viszont említsük meg: Fabregas is elismerte és megköszönte, hogy az Arsenalban milyen sokat fejlődött, valamint Arsene Wengertől mennyit tanult. A nyáron aztán hazatérve felszabadult. Lekerültek róla azok a lelki béklyók, amelyet a londoniak trófeáktól mentes időszaka rakott rá. A bajnokságban és a BL-ben címvédésre pályázó Barcelonának új impulzust adhat egy ilyen képességű, típusú és motiváltsággal bíró játékos csatasorba állítása.

forrás: nso.hu