2011.aug.17.  21:38

Lassan lecsöngenek a fesztiválok, kezdenek mosolyogni a háromszor annyit keresők a tanárokon, a mezőgazdászok már csak az uniós forrásokban bíznak, faluhelyen lassan gondolkodnak azon, hová tették tavaly télen a szüreti eszközöket. A pótvizsgázók kegyelemért, a nyaralók last minute-utakért kiáltanak, a frank árfolyama magasabban hegyel, mit az államadósság; „Messze még a bajnokság vége", „Minden poszton erősítenünk kell", „Már a következő bajnokságra készülünk" és „Ha legközelebb ilyet teszek nyáron, biztos nem tudja meg a drágám..." – egyszóval az idén sem ússzuk meg a nyárvéget. Transzferügyileg pedig különösen nem...

A sztrájk miatt csúszhat a spanyol bajnoki rajt, de felvezetőnk részeként átfutjuk a legnagyobb nyári üzleteket:

10. Jérémy Toulalan (az Olympique Lyontól a Málagához, 11 millió euróért)
9. Arda Turan (a Galatasaraytól az Atlético Madridhoz, 12 millió euróért)
8. Bojan Krkic (a Barcelonától a Romához, 12 millió euróért)
7. David de Gea (az Atlético Madridtól a Manchester Unitedhez, 20 millió euróért)
6. Santi Cazorla (a Villarrealtól a Málagához, 21 millió euróért)
4. Alexis Sánchez (az Udinesétől a Barcelonához, 26 millió euróért)
5. Zlatan Ibrahimovic (a Barcelonától a Milanhoz, 24 millió euróért)

3. Cesc Fabregas (az Arsenaltól a Barcelonához, 29 millió euróért)

Mi tagadás, már nagyon unták a népek a Fabregas-sagát, hiszen naponta öt-hat, egymásnak ellentmondó hír és cikk jelent meg (néha a mi oldalunkon is) a spanyol középső középpályás és a Barca ismételt egymásra találásáról. Hosszas tárgyalások végén csaptak egymás kezébe a felek: a Barcelona 29 milliót készpénzben utal át az Arsenalnak, hatmilliót bizonyos feltételek teljesülése esetén, további ötmilliót pedig a játékos éves fizetéséből, évi egymilliónként. Az Arsenal láthatóan jobban járt volna, ha más kérőknek adja el őt, mondjuk, a Real Madridnak.

Nagy viharokat vert szakmai szempontokból is ez az átigazolás.

„Kívülről annyi látszik csak egzakt módon, hogy a Barcára épülő világ- és Európa-bajnok spanyol válogatott nagy tornáin Fabregas jobbára csak csereként jutott szóhoz, már amikor egyáltalán szóhoz jutott" – írta Szabados Gáborunk; egy kedves olvasónk, Kecsedi Dávid pedig arról filozofált, hogy „Fabregas mégis kinek a helyén fog játszani? Xavi cseréje lesz? Ez elég erős lenne azért. Busquets pozíciója nem neki való, Iniestához képest nem elég fürge, klasszikus szélsőnek meg nem való. Nagyon merész felállás lenne az Iniesta, Villa, Messi hármas elöl, mögötte pedig a Fabregas, Busquets, Xavi trió. Ez szerintem nem lenne hosszú életű, főleg, hogy padra tenni a körülbelül 20 gólos előző szezon utáni Pedrót, szerintem vétek lenne". No, és akkor még nem is beszéltünk Alexis Sánchezről...

Az igazság azonban az, hogy Xavi 1980-as születésű, azaz gondoskodni kell lassan pótlásáról, a szűrő, Javier Mascherano lassan már középhátvéd (talán nem is lenne belőle rossz söprögető, ha lenne még ilyen poszt), egy Seydou Keitát bármikor fel kell áldozni egy Fabregasért, Thiago Alcántara még rutintalan ilyen szinten, hiszen bármekkora tehetség, csak most került fel a B-csapatból, Andrés Iniesta a széleken is képes világklasszisként futballozni, nem csak középen (lásd spanyol válogatott); Sergio Busquets Mascheranóval egyetemben pedig szűrő, azaz más poszton szerepel. Busquetset egyébként sem lehetne egyszerűen csak „becserélni" a régi-új játékosra, hiszen a szürke eminenciásnak óriási szerepe van a klub újkori menetelésében.

Meglehet, nem lesz kimondottan „szakújságírói", amit most írok, de őszintén, ha önök edzők lennének, az elképesztően hosszú hazai pontvadászatot, a két kupát, a téli klubvilágbajnokságot, az Európa-bajnoki selejtezők hajráját és a nyári kontinenstornát is figyelembe véve nem örülnének annak, hogy egy posztra lenne két zseniális és egy több mint ígéretes fiatal játékosuk? Na ugye...

2. Fábio Coentrao (a Benficától a Real Madridhoz, 30 millió euróért)
1. Sergio „Kun” Agüero (az Atlético Madridtól a Manchester Cityhez, 45 millió euróért)

forrás: nso.hu